Új amatőr észlelőhely Debrecen mellett: a Kis Göncöl Csillagda

 Én is ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik a 70-es évek elején az akkoriban szenzációszámba menő űrkutatási és csillagászati eredmények, és a felejthetetlen Kulin György – a mi örök Gyurka bácsink – hatására egy életre eljegyezte magát a csillagos éggel, annak megismerésével.

Szintén többen vagyunk úgy, hogy évtizedes kihagyás után – amikor azért „hamu alatt ott izzott a parázs” -, néhány éve új inspirációkkal és lelkesedéssel újrakezdtük a csillagászkodást.

Amikor 2002-ben megvásároltam új műszeremet, ami két évtizede darabokban heverő, a többszöri nekifutás ellenére soha el nem készült nagy távcsövem helyett volt hivatott végre ablakot nyitni az égbolt felé, még nem sejtettem, hogy egy olyan ösvényen indultam el, amin nehéz megállni félúton. Először a 150/750-es Newtonnal újra felfedeztem az égboltot, és elkezdtem első bemutatásaimat, aztán rájöttem, többre vágyom: jó lenne még több, még halványabb objektumot felkeresni, és ezeket a szépségeket meg is kellene örökíteni. A következő állomás egy 20 cm-es SC távcső vásárlása, és a képrögzítés első lépéseinek megtétele (kompakt digitális gép, webkamera) volt, miközben készítettem egy észlelési listát („Válogatott égi szépségek”) és aktívan bekapcsolódtam a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület (www.macsed.ngo.hu, - a fenti lista erről a honlapról is elérhető) munkájába. Az egyesülettel tett kirándulásaink során volt szerencsém betekinteni az ország különböző tájain élő amatőreinek tácsövébe (pl.: Dán András, Kereszty Zsolt, Szendrői Gábor, Horváth Tibor, Braskó Sándor) és több bemutató csillagdát (pl.: Budapest, Kiskunhalas, Szombathely, Baja, Gyula, Miskolc) is meglátogattunk. Így nem volt nehéz ráébrednem, hogy a további fejlődéshez állandó észlelőhelyre van szükség.

 Két célt tűztem ki: egyrészt minden erőmmel segíteni az új debreceni bemutató csillagda létrehozását (ezt természetesen egyesületünk tagjaival közösen), másrészt meg kellene építeni saját házi csillagvizsgálómat. Az elsőnél igen nagy fába vágtuk a fejszénket – ez idáig csak a csillagda műszerére tudtuk összeszedni a pénzt -, a második viszont a vártnál is gyorsabban sikerült, s a szeptemberi kezdés után 2004 november végén megvolt az „első fény” csillagdám –mostmár állandó helyre felállított- MEADE LX-90-es távcsövében (amit azóta –ideiglenesen- a tervezett városi csillagda Fornax 51-Pulsar - Celestron 11”+Sky Watcher 80 ED-APO  konfigurációja váltott fel).

 No de ne szaladjunk ennyire előre. A csillagdaépítés kezdőlökését mint másoknál is, a hosszas kitelepülés, cipekedés, beállítás után gyorsan beboruló egek miatti frusztrációk és Braskó Sándor barátom Androméda Csillagvizsgálója ( http://brasko.csillagpark.hu/ ) csábító látványának együttes élménye adta. Utóbbihoz a többi hazai magáncsillagvizsgáló (pl.: Ladányi Tamás Castor csillagdája: http://ladanyi.csillagpark.hu/ ) és az interneten tett kirándulások (Amateur Obsevatories Homepage: http://nineplanets.org/obs/obslist.html ) további inspirációkkal adtak újabb „lökéseket”, és számos jó ötletet.

A helyszín semmiképpen sem lehetett az erősen fényszennyezett Debrecen, s természetesen kínálkozott szüleim bocskaikerti házának nagy és kellően sötét kertje, Debrecentől jó negyedórányi autózásra (csak egy további adalék, hogyan függenek össze a dolgok: a fényszennyezés miatti elkeseredésem vezetett arra, hogy részt vegyek az első magyarországi fényszennyezésről szóló konferencia megszervezésében).

 Mivel pénztárcám nem volt túlzottan vastag, a legolcsóbb és ugyanakkor legcélravezetőbb megoldást kezdem keresni, amit egy általunk (mármint Horváth Imre asztalos mesterrel – aki kiváló munkát végzett) közösen kiagyalt megoldásban találtunk meg. Az alapkoncepció pofonegyszerű: a már bevált letolható tetejű csillagdát kell úgy egyszerűsítenünk, hogy a költségesebb megoldások helyett az olcsóbb lehetőségekkel élünk. Így elhagytuk a drága betonalapozást (helyette akáccölöpöket ástunk le, ezekre került a ház faszerkezete), a falakat pedig a legolcsóbb megoldással, kültéri OSB lappal (melyet homlokzati festékkel védünk az időjárás viszontagságaitól) oldottuk meg. Szintén egyszerű és nagyon jól működő megoldás a tető letolását lehetővé tevő, laposvas-pályán gördülő 4 db. műanyag henger. Van azért „luxusmegoldás” is: ilyen az utolsó pillanatban az épülő 3X3 m-es házhoz illesztett 3X1,5 m-es dupla falú, hőszigetelt észlelőhelyiség, melyből a falba illesztett ablakon át nyomon követhető a távcső működése, és „belső hálózattal”, számítógépen keresztül gyakorlatilag minden funkciót (go-to, fókuszálás, fotózás) vezérelni lehet. Ez utóbbi helyiség a csillagda által nyújtott komfortot tovább fokozza, hiszen farkasordító hidegben is órákat lehet észleléssel, fotózással tölteni „fagysérülés” és megfázás nélkül, mivel egy pár ezer forintos fűtőventillátor néhány perc alatt kellemesen befűti.

Még egy „apróság”: a csillagdához természetesen építési engedély, és ehhez tervek is kellettek, melyeket Rácz Zoltán, csillagászat iránt érdeklődő építész barátom ingyen elkészített. Szintén sokat segítettek amatőrtársaim is: Asztalos Gyula, és a szomszédos Hajdúhadházon élő Hadházi Csaba.

 A csillagda jelenlegi felszereléséből az előbb már említett főműszer mellett a képalkotást elősegítő eszközöket – Meade LPI webkamera, Meade DSI-pro CCD kamera, és egy Canon EOS 300D fényképezőgép – emelném ki.

 A csillagda észlelési programja a Hold, bolygó és mély-ég fotózás mellett vizuális észlelésre is kiterjed. Eredményeimet a Meteornak küldöm be, illetve honlapomon teszem közzé (http://ursaminor.uw.hu), s többek között itt tekinthetők meg az építés fázisai is.

 Az első év tapasztalatai alapján teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy a csillagda léte igazi „nagy ugrást” jelent egy észlelő amatőr életében, és sokat segít abban, hogy még szorosabbra fűzzük bensőséges viszonyunkat a csillagos éggel.

 Gyarmathy István

Megjelent: a Meteor 2006. januári számában